Mit akar valójában a nő?

Rövid tanulságos történet:

Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben az erdőjében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés jár annak, aki vét más tulajdona ellen.
De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és azt mondta neki.
– Megválthatod szabadságod, ha 1 éven belül helyesen válaszolsz a következő kérdésre.

Mit akar valójában a nő? De ha letelik az 1 év, és nem tudod a feleletet, életeddel fizetsz azért, amit ma tettél.

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott…
Azonban nem volt választása. Visszatért hát országába és megkérdezett mindenkit, aki csak élt és mozgott, mondják már meg, mit akar valójában a nő?

De sem hercegnő, sem királyné, sem szolgálólány, sem bölcsek és az udvari bolond, de még a nép sem tudott válaszolni.

És akkor azt a tanácsot kapta, kérdezze meg a boszorkányt, mert ő mindent tud.

Közelgett az év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más lehetősége, mint beszélni a vén szipirtyóval. Megkereste hát és ezt mondta neki:

– Kérlek boszorka, adj nekem erre a kérdésre választ, hisz az életem múlik rajta. – Mit akar valójában a nő?

– Mielőtt elmondom a választ, ígérd meg, bármit kérek, teljesíted -mondta neki a vén szipirtyó.
– Mit akarsz a feleletért cserébe? – kérdezte Artúr
Hát a banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
Artúr borzadva nézett rá: púpos volt, rusnya és szőrös. Egy foga látszott csak, az is hosszú és előre álló volt. Körmei feketéllettek, és elviselhetetlen szag terjengett körülötte. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól a gondolattól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.

– Ezt nem tehetem. Vegyél el tőlem mindent, amit akarsz, de kérj mást.- kérlelte Artúr a boszorkát.
Az ár azonban nem változott.

Gawain, mikor értesült a boszorkány feltételéről, kijelentette, hogy barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe elveszi a rút szörnyeteget. Akár helyesli Artúr, akár nem.

Kihirdették hát az esküvőt, és még azon a napon a boszorkány pokoli bölcsességével így szólt:
a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.
Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és így aztán az ifjú Artúr király megmenekült. A választ meghallva a szomszéd uralkodó pedig szabadon bocsátotta őt.

De micsoda esküvő volt, volt ott minden mi szem szájnak ingere! Étel, ital tánc, mulatság… Az egész udvar ott volt, és ünnepelt. Csak Artúr király ült bánatosan, szorongva, lelkivilágával küszködve a sarokban egy pohár borral a kezében.

Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott a boszorkánnyal, pedig az igencsak elrettentően viselkedett. Kézzel evett, szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából, röfögött és böfögött.
Eljött a nászéjszaka. Gawain a hitvesi ágyban ülve, kissé szorongva várta, hogy feleségével egyesüljön.

És akkor csoda történt, belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott. Gawain elképedve nézett rá és kérdezte, hogy mi történt.

A lány azt felelte finom csengő hangján: – Udvarias és kedves voltál velem, mikor mindenki más nem. Ezért jutalmul időm egyik felében vonzó külsőmmel mutatkozom előtted. De választanod kell. Mikor legyek rút, és mikor szép? Melyik legyek éjjel és melyik nappal?

– Micsoda kegyetlen kérés és kérdés…! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett. Legyen mellette napközben egy tünemény, akivel büszkén mutatkozhat, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy töltse a nappalait a szipirtyóval, cserébe éjjel egy ifjú szépséget öleljen? Hosszasan gondolkodott, majd a nemes Gawain tiszta tekintettel és mély tisztelettel a szép nőre nézett és azt válaszolta: – Legyen úgy ahogy Te akarod.
Ezt meghallva, a nő elmosolyodott és azt mondta: éjjel-nappal szép leszek, mivel megengedted és tiszteletben tartottad, hogy az életem ura lehessek.